Vers és zene kapcsolatáról így fogalmaz Weöres Sándor A vers születése c. tanulmányában:

„A költemény minden porcikája élményszármazék; és sosem egyetlen élmény áll a vers mögött, hanem milliónyinak kibogozhatatlan szövedéke. Élmény rejlik a motívumokban, ugyanígy a költemény egészében is […] a vers olyan tulajdonságokat is tartalmaz, melyek a beszéd struktúrájából hiányoznak: a versben hangzásbeli kötöttséget lelünk, mely nincs meg a közbeszédben és prózában, de hozzá hasonló van a zenében. A költészet tartalmilag fogalmi, formailag auditív művészet.” ^[1]

Örömömre szolgált, hogy Lackfi János költő elfogadta a felkérést és verseivel gazdagítja a kötet nyelvi, fantázia-, és ritmusvilágát. A versek funkciója sokrétű, és mindegyik funkció nagyon szorosan kötődik a zenetanításhoz-tanuláshoz. Elősegítik a képzettársítást, fejleszthetjük velük asszociációs képességünket. Ezek felfedezéséhez és gyakorlásához szeretnék segítséget nyújtani a költeményekkel. Weöres Sándor, Illyés Gyula és Nemes Nagy Ágnes versei – hangzásmintázataikkal, metrikai szerkezetükkel, formai szerkesztési játékaikkal – erőteljes zenei megnyilvánulásoknak tekinthetők. A zene strukturális elemei megtalálhatóak anyanyelvünk használatában, és magasabb szellemi szférában a költészetben is.

Kihagyhatatlan lehetőség, hogy a költészet adta csodálatos zenei komplexitást gyermekkorunkban rögvest megtapasztalhassuk. A versek jelentős szerepet kapnak a kottámban, mint az affektivitás és az időbeli forma szemléltetői.

Ízelítőül, pár példa az anyagból:

A Paripám csodaszép pejkó című Weöres-vers kapcsán elhangzó, játékra hívó kérdés: „Mit dobog végig a paripa patkója?”

A nyelv ritmikai szerkezete mozgásmintázatot is sugall, szinte halljuk a patkó ütemes vágtáját. Az utána következő feladat a mozgás karakterteremtő változását veszi figyelembe: „Lassítsd le a ritmust, amikor csak ballag…”

Ugyanígy az ütemes gyorsulást, mozgásmintázatot érzékelteti Illyés Gyula hangfestő, gesztusokat utánzó vonatos verse is. Érzékeltethetjük a gyermekkel felolvasásakor – tanár is, szülő is –, hogy egy nehezen mozduló gőzös lassan elindul.

Weöres Sándor Kínai templom című versének metrikai szerkezete – hangzásában és leírási módjában is – megjeleníti az építmény szerkezetét, hangulatát. Emellett remek példát mutat a formai szerkesztés játékos – elemeket (szavakat) variábilisan cserélhető, ám a jelentéstartalmat nem változtató – módjára.

Több Lackfi János-vers érzékelteti a táncosságot (tehát a metrikai karaktert), a páratlan ütemmutatót vagy az ütemmutató változását. Halandzsa szövegei, a szöveg jelentésének megfejtése helyett a hangsúlyt inkább a szavak játékos metrikájára és ritmikájára terelik. Veszélyes trópusok című versében hevesen, megállíthatatlanul zakatol végig ugyanaz a ritmuskép.

Némely versek nem mutatnak ilyen erős kötődést a zenei struktúrákhoz – pl. a Nemes Nagy Ágnes-vers –, pusztán „nyitogató” jellegűek, segítik a szabad asszociációs készségek kialakítását.

Természetesen minden gyermekdal, feladat vagy vers – egy Kokas Klára által bevezetett kifejezéssel élve – „átváltozásra”, átlényegülésre inspirál.[2] Népi versek, mondókák és költőink versei egyaránt szerepelnek a kottában. A rajzolás, színezés a gyermekdalok, versek szereplőihez, történeteihez kapcsolódik leginkább. Mindezek előkészíthetik a későbbiekben a zenében meglelendő és megjelenítendő történetmesélés igényét. A kotta anyaga emocionális szálakat fűz a dalszövegek, versek tartalmi elemeihez, ezzel is elősegítve az érzelmi bevonódást.

[1] WEÖRES Sándor: A vers születése (Meditáció és vallomás), Pécsi Egyetemi Könyvkiadó És Nyomda R-T., Pécs, 1939,  Híd 1964/7- 8., (Letöltve:2020.04.15.),

[2] KOKAS Klára: Öröm, bűvös égi szikra, Akkord Zenei Kiadó Kft., Budapest, 1998, 22

A A versek szerepe a kottában bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

Stachó László zenepszichológiai és zeneesztétikai kutatásokkal megalapozott pedagógiai szemlélete revelációként hatott rám. Fogalmazásában, tanításában, gondolkodásmódjában kristálytisztán mutatkozik meg a zenei képesség lényege: a valós idejű átérzés, és körvonalazódnak a zene tartalmi elemei.[1]

A zenei képességet, a muzikalitást sokan sokféleképpen próbálták meghatározni a zenei részképességek számbavételével és kutatásával. Tapasztalataimmal és zeneiségemmel azonban legjobban az cseng egybe, ahogyan ő fogalmazza meg a zenei képesség lényegét: elmélete szerint az nem más, mint a zenei folyamat tartalmi elemeinek a megfelelő pillanatban történő átérzése az előadás (zenehallgatás) során, mind az előadó, mind a zenehallgató részéről. S ez rögtön magában hordoz egy pedagógiai tekintetben döntő fontosságú következtetést: a muzsikus kifejezőerejét elsősorban az határozza meg, mit gondol és érez, miközben játszik. Átérzésen élményekkel telített emlékképek előhívását értjük a zenei mozzanatok elképzelésekor, azok elhangzásának, ill. megszólaltatásának pillanatában, vagyis valós időben: azt, hogy mennyire képes a személy érzéseket és érzelmeket kapcsolni a zenéhez, mégpedig olyanokat, amelyek a zene jelentéstartalmát hordozzák. Ez a zenei alapképesség – tehát a valós idejű átérzés képessége – Stachó zenepszichológiai elméletében a következő részképességekre bomlik a zenei folyamatok megismerése, megszólaltatása és hallgatása során:

• zenei „gesztusérzék”
• „karakterérzék” (a közvetlen zenei érzelemkifejezés átérzésének képessége)
• tonalitásérzék: a harmóniai folyamatok élményteli átérzésére való képesség
• zenei formaérzék, ezen belül egyrészt a formai-metrikai áttekintő- és tagolóérzék, másrészt pedig a zenei anyagokat (jellemzően dallamokat) érintő csoportosító-tagolóérzék
• a zenei folyamatban rejlő narrativitás és drámaiság átérzésének a képessége.

E részképességek egyben a zenei folyamat jelentésteli, tartalmi rétegeit is körvonalazzák. A zenei gesztusokat rövid idő alatt lezajló mozgásmintázatok zenei kifejeződésének tekinthetjük, a karakterek pedig közvetlen érzelemkifejezések, amelyek a gesztusoknál jellemzően hosszabb időtartamúak – a karakter akár egy egész tételen végigvonulhat –, s egy zenei anyag narratív szerkezete (mely valójában időben kibontakozó folyamat!) a gesztusok és karakterek egymásutánjából összeálló történetszerűség drámai feszültséggel teli elemeit hordozza. Az időbeli formaszerkezet (folyamat) két rétegre bontható szét: a metrikai és dallami szerkezetre; az előbbi az idő egyenletes felosztásának hierarchiába rendeződése, az utóbbi pedig a zenei tematikus anyagok – leginkább a dallamok – szerkezetének hierarchikus szerveződése. A formaérzékben az előbbi nem pusztán a lüktetés reprodukálásának vagy a metrum felismerésének a képességét rejti, az utóbbi pedig nem pusztán ritmusképletekét vagy dallamízekét, hanem időbeli területek átlátását, hosszuk beérzését, illetve zenei anyagok szerkezetének megérzését és figyelemmel követését.

A Hangok mindenhol laknak a valós idejű átérzés imént meghatározott részképességeinek célzott, élményt adó fejlesztésével vezeti be a gyermekeket a zeneértés birodalmába. Az élményalapú képességfejlesztés lehetőséget ad arra, hogy a gyermekek kiteljesíthessék önmagukat a zene megismerése, átérzése és megszólaltatása által. A fantáziavilág bevonása, az észlelés-érzékelés finomítása mind-mind táplálja a szabad, érzelmekkel összefonódó képzettársítást, és a nyelvi-fogalmi tárház gazdagításához is vezethet.

A fejlesztési területek mindig komplexen, egymásba szövődbe jelennek meg a tananyag egy-egy részében, és nem is föltétlenül szükséges szétválasztani őket. A zenei képességfejlesztés minél pontosabb jellemzését szem előtt tartva a kötet végén található Útmutatóban mégis szétszálazva és röviden elemezve jelenítem meg őket.

[1] Stachó László: Hogyan nyerünk értelmet a zenéből? In: Vas Bence (szerk.): Zenepszichológia tankönyv. Pécs: PTE Zeneművészeti Intézet, 2015, 167–191; uő: A zenei képesség és az előadói kiválóság: bevezetés a zenei előadóművészet pedagógiájába. Parlando online, 2014/1, parlando.hu/2014/2014-1/2014-1-02-Stacho2.htm

A A zenei képesség lényege bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

Az önkifejezés igénye jelenik meg a szabad és örömteli játékban. Alapvető a gyerekek azon igénye, hogy átadják magukat valaminek, hogy felfedezzék, észrevegyék és kipróbálják a lehetőségeket. A tanulás a szabad kalandozással kezdődik. A 7-8 éves korosztály a konvencionalitás előtti szabad fantázia korszakát éli.^[1] Nem zavarja őket a tudás meg-, illetve nemléte. Náluk még lehet kék és hideg a nap, mint a naiv festőknél.

Érdemes odafigyelnünk a gyermek ötleteire és kezdeményezéseire. Irányításunk mellett adjunk számára lehetőséget, hogy kipróbálhasson újszerű, szokatlan megoldásokat! Bátorítsuk – de ne erőltessük – a játékot! S mindig emlékezzünk rá: inkább a létrehozás folyamata hangsúlyos, nem a teljesítmény.

Az improvizáció teremtés „itt és most”, tehát figyelmi képességeink, fókuszálásunk gyakorlója. A kötet folyamatos rögtönzésre késztet, és döntő szerep jut benne a kötöttséget elhagyó játéknak, az alkotóenergiáknak. A fantáziakották és az improvizációs feladatok szabad önkifejezésre hívnak. A hangszeren való megszólaltatást a kötet gyakran csak lehetőségként kínálja fel, nincs külön utalás rá – ám ha ráhangoltuk az útra, szinte mindegyik gyermek magától is meg szeretné szólaltatni, nemcsak elmesélni az érzelmi, hangulati elemeket, a gesztusokat megjelenítő játékos feladatokat, ötleteket. A Hangutánzó című fejezettel fölkelthetjük a gyermek kíváncsiságát a kortárs zene hangkeltési módjai, hangeffektjei iránt. S az egész kötetre igaz – de különösen a Hang-játékok fejezetre –, hogy akár pár hang improvizatív megszólaltatása is művészi tolmácsolássá válhat, ha szárnyalni hagyjuk a gyermek fantáziáját – még ha nincs is annyi készsége, jártassága a hangszerkezelésben és stílusismerete a komolyzene birodalmában.

Szétválaszthatjuk az egyéni és közösségi játék szerepét. A kotta interakcióra ad lehetőséget gyermek és kapcsolatai között, s akár a szülőket is bevonhatja felfedezett zenei világába. A kottámban szereplő zenei játékok megléte – amelyek nem mindegyike igényel szakmai hozzáértést – alkalmassá teszi az anyagot arra, hogy családi társas élménnyé váljanak, témái pedig családi beszédtémává.

[1] Vö. pl. GYARMATHY Éva: Kreativitás és beilleszkedési zavarok, in: A kreativitás többszempontú vizsgálata (MÜNNICH Ákos szerk.), Didakt Kiadó, Debrecen, 2011, 29.

A A játék öröme bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

„Sokan ismerik a szót: »zenei képesség«, de kevesen fogják fel, mit is jelent ez a bonyolult, sok szálból szőtt, titokzatos valami, amely megszámlálhatatlan változatban bukkan fel a gyerekekben” – írja Kokas Klára.^[1]

A zene elvont jelentésrendszerét még a kisgyermek idegrendszere és elméje is könnyen megfejti. A zene egyes tartalmi elemeihez – például a gesztusokhoz, a kifejezett érzelmekhez, hangulatokhoz – mindenkinek vannak asszociációi. A zene befogadásához, átéléséhez ezért sem szükséges tudatos tudás – amint semmilyen más művészeti élmény megélése sem feltételezi azt. A zene élményforrás, s az akusztikus inger bárki számára észlelhető, értelmezhető. Kokas Klára foglalkozásain kiderült, hogy figyelemirányítással – elméleti tudás, tudatos zenefelfogás nélkül – óvodás korú gyermekek is képesek a zene lényegét megragadni. Szabad mozgásukban átérzik a zene tonális szerkezetét, az időbeli formaszerkezetet vagy épp a muzsika affektív mozzanatait: gesztusait, karaktereit. Ajándék volt számomra a vele való együttműködés. Személyiségéből is eredő zseniális vezetésének lehettem tanúja, mellyel a kezdő kisgyermekcsoportok otthonosan befészkelték magukat a zene lüktetésébe, megragadták a számukra figyelemfelkeltő összefüggéseket és azokat teljes testükkel és lelkükkel átérezték. Kifejezésmódjukban kortalan, érettségüket minden általam addig elképzelt értelemben felülíró módon jelenítettek meg olyan témákat, amelyek valamely titokzatos, s addig valósan még át nem élt élményhez kapcsolódtak; valamiféle sejtésszerű érzéshez, érzelemhez.

A zenei képesség kibontakozásáról, a sejtésszerű észlelésről így fogalmaz meg gondolatokat eddigi élményeimmel, tapasztalataimmal összecsengve a Hangok világa útmutatójában Dobszay László:

A zenei képzelet, gondolkodás, hallás, tehetség olyasféleképpen bontakozik ki, mint a kisgyermek biológiai, értelmi, anyanyelvi fejlődése. Nem úgy, mint a tudományos megismerés, vagyis fokról fokra, egyik téglát a másikra építve, a valóságot a fogalmi összefüggések rendjében darabról darabra föltérképezve. A kisgyermek azáltal fejlődik, hogy felfogóképességénél gazdagabb és sokrétűbb valóságban találja magát. […] Ebből a gazdag és teljes érvényű valóságból sok mindent észre sem vesz, noha ott van a szeme előtt. Másokat észrevesz, de csak sejtésszerűen; […] a homályosabb lépcsőfokok vezetik el a tudatosabb felismerésekig, a sokféleségben fogja észrevenni a hasonlóságokat, különbségeket stb. A fejlődésnek itt vázolt formája a kívülálló előtt kissé logikátlannak, kuszának tűnhet. Lehet, hogy valaki helytelen „ösztönösséget” sejt benne. De mégiscsak ez az élet fejlődésének törvényszerűsége. […] A gyermek minél többet forgolódik egy-egy variánscsoport tagjai között, annál jobban megtanulja használni és érteni jellegzetes fordulatait, elemeit.^[3]

A muzikalitást, zenei képességet sokan sokféleképpen próbálták definiálni. Elsősorban a zenei részképességek számbavételével, kutatásával. Mivel a zenei képesség lényegeként a valós időben (a zenei folyamat megfelelő pillanatában) történő átérzés képességét, vagyis az ún. affektív zenei képességet határozhatjuk meg mind az előadó, mind a zenehallgató részéről, a muzsikus teljesítményét elsősorban az határozza meg, mit gondol, érez, miközben játszik.^[4] Dobszay László definícióját használva: „a módszer a zene természetéből levont pedagógiai következtetés”. Ezért meghatározó számomra Stachó László integrált szemlélete, melyben a zenei átérző képességet jelöli meg a zenei képesség lényegeként és annak fejlesztését legfőbb célként gyakorlásmódszertanában.

A kezdők számára kialakított módszertanom célja az élményalapú képességfejlesztés, amelyben a gyermekek önmagukat kiteljesíthetik a zene megismerése, átérzése és megszólaltatása által. A fantáziavilág bevonása, az észlelés-érzékelés finomítása mind-mind táplálja a szabad, érzelmekkel összefonódó képzettársítást, és a nyelvi-fogalmi tárház gazdagításához is vezethet. Számomra ezek az első „szárnybontogatások”, amelyek a zeneértés birodalmába vezetnek.

[1] KOKAS Klára: Vízcseppben a fény

[2] Klára videóin figyelemmel kísérhető példaként szerepel Edda (Bartók bolgár táncában), Benyó Tomi (Stravinsky klarinétszólójában), vagy az afrikai népzenék mozgásos feldolgozása – e zenekultúrákkal nem találkozhattak addig a gyermekek.

[3] DOBSZAY László: Útmutató A hangok világa tanításához, I–VI. kötet, javított kiadás (STACHÓ László szerk.), Editio Musica Budapest, 2019, Z. 5310, 14–16.

[4] STACHÓ László: Hogyan nyerünk értelmet a zenéből? In: Vas Bence (szerk., 2015): Zenepszichológia tankönyv. PTE Zeneművészeti Intézet, Pécs, 167–191.

A A zenei képesség kibontakoztatása bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

Nagyon megragadott és nagyon közel áll hozzám, ahogyan ez a csapat (BCMG) foglalkozik a gyermekekkel és a tanárokkal! Ezek a projektek színesek, inspirálóak és emellett segítik a modern zenéhez való elfogulatlan, előítéletektől mentes közeledést. Tapasztalatom szerint, akár pár hang improvizatív megszólaltatása is művészi tolmácsolássá válhat, ha szárnyalni hagyjuk a gyermek fantáziáját – még ha nincs is annyi készsége, jártassága a hangszerkezelésben és stílusismerete a komolyzene birodalmában.

Hogyan játsszunk egyetlen hanggal zenét?

One Note Piece: https://resources.bcmg.org.uk/imagine-compose/one-note-piece#tab3

Improvizációs ötletek

In the garden: https://resources.bcmg.org.uk/creating-music-at-home/in-the-garden

Bird Song: https://resources.bcmg.org.uk/creating-music-at-home-instrumentalists/bird-song

Gyermekek által alkotott képes kották (grafikus kották)

‘The story of traffic’: https://www.youtube.com/watch?v=FXiWPwBp36c&list=PLFJhnVp8ex8soRZShYKMCr9fJqW3Y8_1K&index=32

‘Stairs’: https://www.youtube.com/watch?v=9NvCxjT6DUo&list=PLFJhnVp8ex8soRZShYKMCr9fJqW3Y8_1K&index=35

’Duetti’: https://www.youtube.com/watch?v=avQfkKVozWU&t=316s

Tematikus projektek (ilyenkor k-val írjuk?)

Tree: https://www.youtube.com/watch?v=A3hL4Pl3VKI&list=PLFJhnVp8ex8vfsQta4IxiSkDjjX-wmuCs&index=17

A Ajánló bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

A HANGOK MINDENHOL LAKNAK című kotta a tanárnő kiemelkedően eredményes, a mindennapi gyakorlatban hosszú idő óta alkalmazott módszertanát tartalmazza gyönyörű, a kisgyermekek számára önmagában is inspiráló mesekönyvszerű kivitelben. Az alkalmazott zenei anyag jól építi fel a hangszerjáték tanulásának folyamatát, ugyanakkor a néhány hangot használó „zenedarabok” a színesre komponált zongorakíséretekkel a képzeletet serkentő, vonzó játszanivalót nyújtanak a kis fuvolisták számára.

Néhány mondattal képtelenség méltó módon bemutatni a szóban forgó „kotta” minden eddigitől eltérő, és a megcélzott tanulói korosztály személyiségi jellegzetességeit szem előtt tartó és a benne rejlő lehetőséget kiaknázni kívánó célrendszerét. A kiadvány szellemi értékének szubjektív érzékeltetésére engedjenek meg egy összehasonlítást egy legendás, több generációt írni, olvasni tanító kiadvánnyal. A GŐGÖS GÚNÁR GEDEON c. könyv bravúrját abban látom, hogy a még részlegesen birtokba vett betűkészlettel teljes értékű verseket és meséket alkot a gyermekek számára, és így a tanulás legelső fázisában élményhez juttatja a gyermekeket, ami jelentős inspirációt jelent számukra.

Úgy látom, hogy a HANGOK MINDENHOL LAKNAK hasonló szerepet tölthet be a fuvolaoktatásban.

Tisztelettel:

Dratsay Ákos
fuvolaművész, zenetanár

A Dratsay Ákos fuvolaművész, zenetanár ajánlója bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

Azt hiszem, olyasmit reagált rá, hogy akkor ne hunyjam le a szemem, inkább gyakoroljak többet. Ez a csodás kiadvány igazán nekem való lett volna! Kotta, mely könyv is. Könyv, mely kotta is! Tele képekkel, sztorikkal, állatokkal, gyerekekkel, párbeszédre hívogató szóbuborékokkal! Milyen örömmel ugrottam volna zsupsz, fejest ebbe a színes világba… Ha lett volna volt ilyen.

Pedig az akkori kiadók is igyekeztek, hogy egy-egy ábrával, figurával gyerekbarátabbá tegyék a kottákat. Úgyhogy csak biztatni tudom a mai kicsiket.

Rajta, nyomás, a zene igenis tenger, szabad benne lubickolni!

Lackfi János

A Lackfi János bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

Pál Ildikó – fuvolatanár

A Pál Ildikó bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

Az előre gyártott, szigorúan a hangszerjáték technikájához és az európai műzene, illetve magyar népzene hagyományaihoz, lejegyzéséhez, szabályaihoz ragaszkodó merev és uniformizált pedagógiánál sokkal hatékonyabb és korszerűbb ez a hozzáállás. Ma, amikor már az általános iskolások kezéből is kiveszik a játékaikat, elrabolják idejüket – a tanulás sürgetése folytán inkább akadályozva a természetes testi-lelki-szellemi cseperedést –, a zeneoktatás akkor ajándékoz a legtöbbet nekik, ha ebből visszaad valamit.

A gyermek élményre és örömre szomjazik, és arra, hogy úgy érezze, az ő lényére és teremtő erőire is szükség van az iskolában. Kiss Bea kiadványa ebbe a módszertanba kíván bevezetni, ezt igyekszik átadni azoknak is, akik nála kevésbé merészek vagy találékonyak, szívesebben támaszkodnak kész dolgokra. Itt az előre kész is magában rejti az egyedit, a leírt is a pillanatban spontán születőt, a sok feltett kérdés a sokféle válasz lehetőségét. Segít a gyermeknek, hogy feloldódjon a hangszerórán, és a tanárnak, hogy sikerélménnyel és a személyre szóló emberi kapcsolat melegségével ajándékozhassa meg növendékét.

A kreatív művészi megnyilvánulásokra is támaszkodik, nem csupán a reprodukcióra és a feladatteljesítésre, ezáltal pedig sokkal mélyebben megérinti a gyermeket. A költészet, rajz és mozgás összekapcsolása a zenével az ebben a korban még élő osztatlan teljességet tartja fenn.

Ez a hozzáállás példamutató, és mindannyiunk feladata, hogy pedagógusként és művészként ebben az irányban is fejlődjünk. Ez egyáltalán nem mond ellent a kíméletlen szakmaiságnak, sőt, olyan alapot képez, amelyre aztán mindenki ráépítheti a képességei szerint legkidolgozottabb hangszertechnikát és zeneiséget. Mivel a kiadvány a legkisebbeknek szól és nem is kifejezetten hangszerspecifikus, ezért nem kell tőle elvárni, hogy közvetlenül a fuvolatechnikára irányuljon. Viszont olyan el- és befogadóvá teszi a gyermekeket, hogy azok később esetleg a szó szoros értelmében játszva fogják elsajátítani a fuvola vagy más hangszer kezelésének fortélyait. Ilyen módon a füzet jó szolgálatot tehet most megjelent módszertanom alkalmazása szempontjából is, amelyben helyenként én is hasonló elveket fogalmazok meg, ugyanakkor vállaltan nem foglalkozom kiterjedten a különböző szintekre vonatkozó didaktikai lehetőségekkel. Kiss Bea munkája és a Flautológia között már könnyű hidat verni, amiben érzésem szerint rajta kívül sokan mások is partnerek lesznek a hazai fuvolaoktatásban, ha elég bíztatást kapnak. Abban reménykedem, hogy a Hangok mindenhol laknak című kiadványt, hasonló szellemben készült újabbak fogják követni.

Tisztelettel:

Ittzés Gergely
Liszt-díjas fuvolaművész, egyetemi tanár

A Ittzés Gergely Liszt-díjas fuvolaművész, egyetemi tanár ajánlója bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.

Szívből kívánom, hogy mindenkinek legyen egyszer egy ilyen Bea nénije! Lapozgassátok szeretettel ezt az élet színeiben pompázó könyvet és őrizzétek meg a titkot, ami a zenétekben lakozik!

Lászkó Zsófi

A László Zsófi (16 éves fuvolista) ajánlója bejegyzés először Hangok mindehol laknak-én jelent meg.