A játék öröme
Az önkifejezés igénye jelenik meg a szabad és örömteli játékban. Alapvető a gyerekek azon igénye, hogy átadják magukat valaminek, hogy felfedezzék, észrevegyék és kipróbálják a lehetőségeket. A tanulás a szabad kalandozással kezdődik. A 7-8 éves korosztály a konvencionalitás előtti szabad fantázia korszakát éli.[1] Nem zavarja őket a tudás meg-, illetve nemléte. Náluk még lehet kék és hideg a nap, mint a naiv festőknél.
Érdemes odafigyelnünk a gyermek ötleteire és kezdeményezéseire. Irányításunk mellett adjunk számára lehetőséget, hogy kipróbálhasson újszerű, szokatlan megoldásokat! Bátorítsuk – de ne erőltessük – a játékot! S mindig emlékezzünk rá: inkább a létrehozás folyamata hangsúlyos, nem a teljesítmény.
Az improvizáció teremtés „itt és most”, tehát figyelmi képességeink, fókuszálásunk gyakorlója. A kötet folyamatos rögtönzésre késztet, és döntő szerep jut benne a kötöttséget elhagyó játéknak, az alkotóenergiáknak. A fantáziakották és az improvizációs feladatok szabad önkifejezésre hívnak. A hangszeren való megszólaltatást a kötet gyakran csak lehetőségként kínálja fel, nincs külön utalás rá – ám ha ráhangoltuk az útra, szinte mindegyik gyermek magától is meg szeretné szólaltatni, nemcsak elmesélni az érzelmi, hangulati elemeket, a gesztusokat megjelenítő játékos feladatokat, ötleteket. A Hangutánzó című fejezettel fölkelthetjük a gyermek kíváncsiságát a kortárs zene hangkeltési módjai, hangeffektjei iránt. S az egész kötetre igaz – de különösen a Hang-játékok fejezetre –, hogy akár pár hang improvizatív megszólaltatása is művészi tolmácsolássá válhat, ha szárnyalni hagyjuk a gyermek fantáziáját – még ha nincs is annyi készsége, jártassága a hangszerkezelésben és stílusismerete a komolyzene birodalmában.
Szétválaszthatjuk az egyéni és közösségi játék szerepét. A kotta interakcióra ad lehetőséget gyermek és kapcsolatai között, s akár a szülőket is bevonhatja felfedezett zenei világába. A kottámban szereplő zenei játékok megléte – amelyek nem mindegyike igényel szakmai hozzáértést – alkalmassá teszi az anyagot arra, hogy családi társas élménnyé váljanak, témái pedig családi beszédtémává.
[1] Vö. pl. GYARMATHY Éva: Kreativitás és beilleszkedési zavarok, in: A kreativitás többszempontú vizsgálata (MÜNNICH Ákos szerk.), Didakt Kiadó, Debrecen, 2011, 29.