Lackfi János
Gyerekként egyszer öszeszedtem a bátorságomat, és kedves zongoratanáromnak elmondtam, ha zenehallgatás közben lehunyom a szememet, mindig látok valamit: patakot, lombokat, felhőket, erdőt!
Azt hiszem, olyasmit reagált rá, hogy akkor ne hunyjam le a szemem, inkább gyakoroljak többet. Ez a csodás kiadvány igazán nekem való lett volna! Kotta, mely könyv is. Könyv, mely kotta is! Tele képekkel, sztorikkal, állatokkal, gyerekekkel, párbeszédre hívogató szóbuborékokkal! Milyen örömmel ugrottam volna zsupsz, fejest ebbe a színes világba… Ha lett volna volt ilyen.
Pedig az akkori kiadók is igyekeztek, hogy egy-egy ábrával, figurával gyerekbarátabbá tegyék a kottákat. Úgyhogy csak biztatni tudom a mai kicsiket.
Rajta, nyomás, a zene igenis tenger, szabad benne lubickolni!
Lackfi János
