Lackfi János

Lackfi János

Gyerekként egyszer öszeszedtem a bátorságomat, és kedves zongoratanáromnak elmondtam, ha zenehallgatás közben lehunyom a szememet, mindig látok valamit: patakot, lombokat, felhőket, erdőt!

Azt hiszem, olyasmit reagált rá, hogy akkor ne hunyjam le a szemem, inkább gyakoroljak többet. Ez a csodás kiadvány igazán nekem való lett volna! Kotta, mely könyv is. Könyv, mely kotta is! Tele képekkel, sztorikkal, állatokkal, gyerekekkel, párbeszédre hívogató szóbuborékokkal! Milyen örömmel ugrottam volna zsupsz, fejest ebbe a színes világba… Ha lett volna volt ilyen.

Pedig az akkori kiadók is igyekeztek, hogy egy-egy ábrával, figurával gyerekbarátabbá tegyék a kottákat. Úgyhogy csak biztatni tudom a mai kicsiket.

Rajta, nyomás, a zene igenis tenger, szabad benne lubickolni!

 

Lackfi János



A honlap további használatához a sütik használatát el kell fogadni. További információ

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás