Hangszeres előkészítő furulyára, fife-ra és fuvolára,
Előadási darabok furulyára, fife-ra és fuvolára,
Szakácskönyv – Receptek (darabok, gyakorlatok, játékok) zenélő gyerekeknek
Tornyai Péter – Szakácskönyv: Receptek (darabok, gyakorlatok, játékok) zenélő gyerekeknek
ELŐSZÓ
Már tudjátok: hangok mindenhol laknak. A spájzban is? Hát persze!
És nemcsak megtalálhatjuk őket mindenhol, de mindenfélére használhatók is. Még főzhetünk is belőlük? Naná!
Tudjátok, mi a hasonló az ételekben és a zenékben? Majdnem minden.
Van étel, amit nagyon szeretsz?
Van olyan, amit ki nem állhatsz, miközben a tesód, barátod, apukád kedvence?
Van olyan, amit régen egy falat után kiköptél, de évekkel később rájöttél, hogy
egész finom?
Van, aki nagyon szereti kipróbálni a távoli tájak elsőre furcsának tetsző ételeit, és van, aki inkább a hazai ízeket részesíti előnyben.
Van olyan fogás, ami a suli menzáján szörnyű, de ha a nagymamád készíti, szuper? (Ez az úgynevezett előadóművészet!)
Vagy gondolj csak bele: sok-sok évtizeddel ezelőtt leírtak egy receptet egy vastag szakácskönyvbe, és azóta rengetegen elolvasták és elkészítették ugyanazt az ételt… de mindegyik kicsit másmilyen lett. Ez olyan, mint kottából zenélni, nem?
És hányféle evés van!
Elegáns étteremben, ahová a vendégek is szép ruhában mennek, a válogatott ételeket egyenruhás pincérek szolgálják fel, nem illik hangoskodni, és elég sokat kell fizetni érte. (Mint az Operaházban.)
Ha nincs időnk vagy kedvünk étterembe menni, a legtöbb ételt házhoz is szállíttathatjuk. Ilyenkor hiányzik valami az élményből; cserébe akkor és ott esszük meg az adagot, amikor és ahol akarjuk. Akár apránként. (Mint amikor felvételről hallgatunk zenét.)
Az a jó, ha oda tudunk figyelni az evésre. De néha erre nincs idő, muszáj közben mást is csinálni, vagy legalább máson gondolkodni. Biztos te is nassoltál már villamoson. És vannak is olyan ételek, amik épp erre valók. De nem mind, sőt! (Egy szálkás halat életveszélyes lenne nem odafigyelve enni!)
És az sem mindegy, hogy mikor, milyen körülmények között kóstolunk egy ételt. Tele füllel – akarom mondani: hassal – egészen más élmény lehet, mint éhesen. (De ebben is különböznek az ízlések. Én például mindig szörnyülködöm, amikor a feleségem nagy élvezettel elfogyasztja a desszertet a főétel előtt. Bizonyára így érezhettek annak a zeneszerzőnek a kortársai, aki először fejezett be egy szimfóniát lassú tétellel.)
Az is közös az ételekben és a zenében, hogy sokszor észre sem vesszük a fontosságukat, de ha nem kapunk belőlük, vagy csak rossz minőségűt, az nagyon károsan hathat az egészségünkre. Viszont az is igaz, hogy egy kis ötletességgel olyan alapanyagokból is készíthetünk jó dolgokat, amiből elsőre nem is gondolnánk.
Mert ugye egyetértetek velem abban, hogy egy jó evésnél csak az a még jobb, ha mi magunk készítjük el az ételt, sőt, ha nemcsak lemásolunk valamit „kottából”, hanem azt is mi találjuk ki, hogy mit főzzünk!
Ez a Szakácskönyv ilyen közös hang-főzésekre hív. Néhány példát mutat nektek, kis szakácsoknak arra, hogy mi mindent lehet kezdeni a hangokkal. Inkább játékok ezek, mint darabok, és érdemes a Játékot megillető komoly szabadsággal közelíteni hozzájuk. A Szakácskönyv tizennégy receptje akkor sikerült jól, ha képzeletbeli további oldalaira megszületik a tizenötödik, tizenhatodik és a többi recept.
Jó étvágyat kíván a Szerző
