Hangok mindenhol laknak

A kotta kaput nyit számunkra a minket körülvevő világ hangélményei felé. A zene mondanivalójának megjelenítése, a rögtönzés kiaknázása és az alkotás öröme valódi zeneértőkké teszi a kisgyermekeket. Kottámmal „fel szeretném dobni a labdát”: kíváncsi vagyok arra, hogy kiben milyen gondolatokat indít el. Örömmel tapasztaltam, hogy kollégáim, akik kipróbálták a Hangok mindenhol laknak játékait, milyen bátran és szabadon fűzik tovább a fölmerülő zenei ötleteket.

Tapasztalataim alapját a két évtizednyi, óvodában és zeneiskolában végzett zenetanári tevékenységem adja. A Hangok mindenhol laknak gyermekdalokon, népdalokon alapul, melyekhez a gyermekek kicsi koruk óta érzelmileg kötődnek, s amelyek zenei anyanyelvük alapját képezik. A kiadványba bekerültek a foglalkozásaimon elhangzó játékos feladatok, inspirációk (elgondolkodásra, megszólaltatásra hívó, inspiráló zenei ötletek) és személyes hangvételű kérdések is. Együtt gondolkodásra és közös játékra hív mindegyik.

A kotta kialakítása során a 6–8 éves gyermekek életkori sajátosságait tartottam szem előtt. A zene iránti érdeklődésük felkeltését szolgálja a mindent átszövő játékosság és szabadon szárnyaló fantáziájuk bevonása a tanulási folyamatba; a körülöttünk hangzó világ vagy akár a természet hangjainak megfigyelése, megjelenítése; s emellett a drámapedagógiai eszközök használata is – mindezek az átérzés és átélés képességére alapozó, élményközpontú zenetanítás módszereit képviselik. E téren számomra a hazai zenetanítás repertoárjából példával és inspirációval szolgáltak Apagyi Mária és Bali János kötetei.

A kötet többfajta lejegyzési módot tartalmaz. A kottaolvasás megtanulását a gyermekek számára – tapasztalataim szerint – jelentősen segítik a színes kottafejek. A hagyományos lejegyzéstől eltérő fantáziakották elhagyják az ötvonalas rendszert és a hangjegyeket, vagyis a pontos hangmagasságot és időmértéket hordozó információkat (50., 93. o.). Absztrakt ábrák ezek, amelyek vonalaikkal, struktúrájukkal valamiféle jelentéstartalmat: zenei időt, gesztust, dallamszerkezetet jelenítenek meg. Megszólaltatásuk nyitottá, kreatívvá tesz, elvontabb gondolkodást kíván. Előfordulnak – az ötvonalas rendszert szintén nélkülöző – képes kották is, melyekben karaktereket vagy mozgásmintázatot (gesztust) jelenít meg az illusztráció (66–69. o.). Ilyen próbálkozásokra sarkallnak a Hangutánzó (62–69. o.) további zenei ötletei is. Emellett ez a fejezet és a Hang-játékok (96–97. o.) segítheti a 20. századi és a kortárs zenéhez való elfogulatlan, előítéletektől mentes közeledést. „Minden hallható jelenség = zenei anyag – fogalmazta meg találóan Cage. – Minden elképzelhető. De még nincs minden kipróbálva.”