A versek szerepe a kottában
Vers és zene kapcsolatáról így fogalmaz Weöres Sándor A vers születése c. tanulmányában:
„A költemény minden porcikája élményszármazék; és sosem egyetlen élmény áll a vers mögött, hanem milliónyinak kibogozhatatlan szövedéke. Élmény rejlik a motívumokban, ugyanígy a költemény egészében is […] a vers olyan tulajdonságokat is tartalmaz, melyek a beszéd struktúrájából hiányoznak: a versben hangzásbeli kötöttséget lelünk, mely nincs meg a közbeszédben és prózában, de hozzá hasonló van a zenében. A költészet tartalmilag fogalmi, formailag auditív művészet.” [1]
Örömömre szolgált, hogy Lackfi János költő elfogadta a felkérést és verseivel gazdagítja a kötet nyelvi, fantázia-, és ritmusvilágát. A versek funkciója sokrétű, és mindegyik funkció nagyon szorosan kötődik a zenetanításhoz-tanuláshoz. Elősegítik a képzettársítást, fejleszthetjük velük asszociációs képességünket. Ezek felfedezéséhez és gyakorlásához szeretnék segítséget nyújtani a költeményekkel. Weöres Sándor, Illyés Gyula és Nemes Nagy Ágnes versei – hangzásmintázataikkal, metrikai szerkezetükkel, formai szerkesztési játékaikkal – erőteljes zenei megnyilvánulásoknak tekinthetők. A zene strukturális elemei megtalálhatóak anyanyelvünk használatában, és magasabb szellemi szférában a költészetben is.
Kihagyhatatlan lehetőség, hogy a költészet adta csodálatos zenei komplexitást gyermekkorunkban rögvest megtapasztalhassuk. A versek jelentős szerepet kapnak a kottámban, mint az affektivitás és az időbeli forma szemléltetői.
Ízelítőül, pár példa az anyagból:
A Paripám csodaszép pejkó című Weöres-vers kapcsán elhangzó, játékra hívó kérdés: „Mit dobog végig a paripa patkója?”
A nyelv ritmikai szerkezete mozgásmintázatot is sugall, szinte halljuk a patkó ütemes vágtáját. Az utána következő feladat a mozgás karakterteremtő változását veszi figyelembe: „Lassítsd le a ritmust, amikor csak ballag…”
Ugyanígy az ütemes gyorsulást, mozgásmintázatot érzékelteti Illyés Gyula hangfestő, gesztusokat utánzó vonatos verse is. Érzékeltethetjük a gyermekkel felolvasásakor – tanár is, szülő is –, hogy egy nehezen mozduló gőzös lassan elindul.
Weöres Sándor Kínai templom című versének metrikai szerkezete – hangzásában és leírási módjában is – megjeleníti az építmény szerkezetét, hangulatát. Emellett remek példát mutat a formai szerkesztés játékos – elemeket (szavakat) variábilisan cserélhető, ám a jelentéstartalmat nem változtató – módjára.
Több Lackfi János-vers érzékelteti a táncosságot (tehát a metrikai karaktert), a páratlan ütemmutatót vagy az ütemmutató változását. Halandzsa szövegei, a szöveg jelentésének megfejtése helyett a hangsúlyt inkább a szavak játékos metrikájára és ritmikájára terelik. Veszélyes trópusok című versében hevesen, megállíthatatlanul zakatol végig ugyanaz a ritmuskép.
Némely versek nem mutatnak ilyen erős kötődést a zenei struktúrákhoz – pl. a Nemes Nagy Ágnes-vers –, pusztán „nyitogató” jellegűek, segítik a szabad asszociációs készségek kialakítását.
Természetesen minden gyermekdal, feladat vagy vers – egy Kokas Klára által bevezetett kifejezéssel élve – „átváltozásra”, átlényegülésre inspirál.[2] Népi versek, mondókák és költőink versei egyaránt szerepelnek a kottában. A rajzolás, színezés a gyermekdalok, versek szereplőihez, történeteihez kapcsolódik leginkább. Mindezek előkészíthetik a későbbiekben a zenében meglelendő és megjelenítendő történetmesélés igényét. A kotta anyaga emocionális szálakat fűz a dalszövegek, versek tartalmi elemeihez, ezzel is elősegítve az érzelmi bevonódást.
[1] WEÖRES Sándor: A vers születése (Meditáció és vallomás), Pécsi Egyetemi Könyvkiadó És Nyomda R-T., Pécs, 1939, Híd 1964/7- 8., (Letöltve:2020.04.15.),
[2] KOKAS Klára: Öröm, bűvös égi szikra, Akkord Zenei Kiadó Kft., Budapest, 1998, 22
